Ókori költészet és vallásos érzület téged, Urunk, pelikánként ábrázolt, aki csőrével saját mellét szétnyitja, hogy táplálja fiókáit. Pontosan ilyen megrepedt fiókák vagyunk, és gyülekezünk a kereszthez, ahonnan te az életadó vér áradatát öntöd. Iszunk, hogy ne haljunk meg. Szomjúságunk hajt minket, hív a te szereteted, amely nem akar mást, csak adni.
A szárazföldek fölött sivatagi szél tombol, és példátlan dühvel fúj a gyűlölet. A népek – az emberiség egyetlen családjának különböző részei – egymás ellen csoportosulnak a kölcsönös megsemmisítés keserű akaratával. A tudomány, amelynek meg kellett volna világosítania minket, a vérontást szolgálja, és fegyvereket készít hozzá. Az általános pusztulás megszállottságában élünk, és a jövő, ahelyett hogy vonzana, ijeszt, mint egy üres szakadék. Úgy tűnik, hogy meghalunk: fenyegetések robbanásai között, hamis próféták veszekedésében, akik ügyességgel múlják felül egymást, miközben hátat fordítanak az evangéliumnak.
Segíts nekünk! Térj vissza! Most már testben és szívben tapasztaljuk azt, hogy nélküled csak szélfútta pelyva vagyunk. Tedd a mi földünket – minden földet – a te véred hirdető nemzetévé, akik a megbékélés és a béke hírnökei, hogy a romokban heverő világban a lelki élet oázisa lehessünk. Öleld magadhoz minden népet a szeretetünkkel és szolidaritásunkkal, és gyűjtsd őket oltárod köré, mint az izraeli törzsek az egyetlen szövetség ládája körül. Szabadíts meg minket ettől a félelem és kiirtás szenvedélyének terhétől, ettől az emberi vér iránti őrült vágytól, ettől a sóvárgástól és megátkozott szomjúságtól, hogy ismét kiterjeszthesd megváltó műved hatását véred érdeme által.
A töviskoronával ékes szív, emeld fel lelkünket, amelyet az érzékek támadása levert. Légy a világ egyetlen szíve. Nyújtsd felénk a köröm által átszúrt kezed: mert, ahogy látod, süllyedünk.
Kicsinyhitűségünkben ragaszkodunk keresztedhez. Feszítsd meg minket magaddal, mert amikor megölődik a gyűlölet és a bűn embere, aki a bensőnkben rejtőzik, veled együtt feltámadunk – újjászületve, készen arra, hogy életünkből a te békés lakozásod sátorát építsük. Krisztus keresztje, üdvözz minket, Úr vére, gyógyíts meg minket, rejts el minket sebeidben, mosd le rólunk piszkunkat.
Átdolgozta: Krisztus vére (Igino Giordani, 1937)
