A szónál, hogy indulás, eszembe jut egy sikertelen próbálkozás az autósiskola elvégzésére. Akkoriban megkértek erre a lépésre, és mindent megtettem, hogy megfeleljek a kérelmezőnek. Azonban a négy végtag koordinációja nem jelentkezett, és következett a megalázó kiszállás. Amikor egy másik próbálkozásomban végre sikerült mozgásba hoznom a fémtömeget, a vizsgáztató megértette, hogy a volán mögött ülő félig-meddig vezető még félelmetesebb dolog, mint ugyanaz a vezető, amikor az autó áll. Úgy döntött, hogy másodszor ez végzetes lehet, és a papírokat előtette.
Nos, éppen most pazaroltam el 537 karaktert, és még mindig távol került a bevezető téma lényegétől. Ez a téma ugyanis nem arról szól, hogy a pap indult (legalább ez jó hír), hanem a pasztorális évről. Szeptemberben a plébánián elkezdenek történni dolgok, és ezek aztán nagyobb változások nélkül folytatódnak június végéig. Az „indulási időszak” tehát lehetőség a kezdetekre és a javításokra. Ha valami hiányzik az egyház közösségedből, most rohanj a paphoz vagy a pasztorális tanácsadókhoz az ötletedért. Különösen üdvözölt ötletek, mint például „szeretném a közösségemért és velük együtt végezni XY tevékenységet, és örömmel vállalom a felelősséget”.
Az új dolgok kitalálása mellett lehetőség van arra is, hogy elköteleződjünk a szabályos részvétel mellett a tevékenységekben, amelyek a nyári szünet után felébrednek a téli álomból. Visszatérnek az előadások, a Biblia bevezetői, a bibliai órák és a felnőttek számára készült vallásórák. Különböző közösségek élednek fel. Elég, ha „körülnézel”, felfedezed a lehetőségeket, és utána választasz valamit, amiben részt veszel.
Újdonságként a vasárnapi szentmisék szavaira szóló istentiszteletek során kísérleti foglalkozások indulnak a gyermekek számára, hogy különösen a legkisebb plébánosok, akik még nem voltak elsőáldozók, hasznosan tölthessék el az időt a templomban. Meg kell említenünk a kereszténység alapjairól szóló kurzust is azokra, akik megkeresztelkedni szeretnének, vagy legalább szeretnék megtudni, hogy a keresztények miben hisznek és hogyan élnek. Ha tudsz valakiről a környezetedben, aki ilyen kérdéseket tesz fel, ne habozz meghívni őt. A részvétel természetesen senkit sem kötelez a keresztségre. Harmadszor pedig szeretnék meghívni a fiatalokat és a serdülőket pénteki estéken a fiatalok közösségébe, akár azok, akik tavaly például lemondtak a részvételről. Minden évben egy kicsit másmilyen aktivitás és emberek jönnek létre, és rajtunk is múlik, milyen irányba mozdulunk előre.
Kívánom, hogy egyházunk a pasztorális évben sikeresebben induljon, mint egykor a pap az autósiskolás kocsiban! Kívánom, hogy ne haljon meg, és együtt vezessen a cél felé, amely nem más, mint – természetesen – Isten országa!
István Smolen
